Egy lábon álló állomány esetében előfordulhat, hogy pontosabb adatokra van szükség, mint amit az Országos Erdőállomány Adattár nyilvántart. Mint minden természeti elemet, így az erdőt is valamilyen pontossággal lehet csak becsülni, illetve a mérés pontosítása nagyban lassítja és drágítja a vizsgálatot, mivel az adatnyerés és a feldolgozás időigényesebb. Egy tételes becslési eljárás során beazonosításra kerülnek az erdőrészlethatárok és a fafajnak, ill. amennyiben van a hálózatának megfelelő mérési és statisztikai módszerrel az erdők a kapcsolódó fatermési táblák alapján megállapíthatók.Amennyiben Önnek bármilyen okból szükséges lehet egy kellő pontosságú felvételezés, úgy a felújításoktól a véghasználati korig bezárólag lehetőség van ilyen mérnöki munka igénylésére. Jellemzőbb erdőbecslési eljárások Fatermési táblás becslés Fafaj-elegyarány, magasság, átmérő és záródás alapján egy gyorsan elvégezhető ámde kevéssé pontos eredményt kapunk. Jellemzően fiatalabb, nevelővágás-korú állományokban célszerű alkalmazni. 15-20%-os pontosságon belül van. Egyszerű körlapméréses becslés Változó mintateres mérés, ahol az egyes fafajok szerint megállapítjuk, hogy hány m2 az egyes fafajok mellmagassági keresztmetszete hektáronként. A becsléshez átlagos mellmagassági átmérő, záródásviszonyok (ebben a mérésben nem meghatározó jelentőségű) és magasság alapján lehet adatokat vételezni. Véghasználati állományokban használható. 5-12%-os pontosságon belül van Hálózatos-törzsszámlálós becslés Elsősorban nemesnyár állományokban használható jól. Termelékeny mérési eljárás, ahol a növőtér meghatározással és a növőtérben lévő fák számával, valamint azok méreteivel kerül az állomány meghatározásra. 5-7%-os pontosságon belül van. Törzsenkénti felvétel A törzsenkénti felvétel a legpontosabb felvételezés, ugyanakkor a leglassabb is. Két változata van: a mintateres és a teljes területű.
|
Tevékenység > Erdőgazdálkodás >